Tegnap estére egy vacsorameghívást kaptam. Az egyik, nagyon kedves kolléganőm hívott meg magukhoz Mikulás-vacsorára. Raklett-raclette volt a vacsora. Aki nem tudná, a svájciaknak két sajtos "nemzeti" ételük van (ha a svájciak esetében lehet nemzetről beszélni, mert biztosan kikérnék maguknak, hogy az egyik vagy másik kantonban ez nem is olyan divatos étel, és ők amúgy is laza államszövetségben élnek... és erről mindig ez jut eszembe: https://www.youtube.com/watch?v=EgY49RCnz-4)

A lényeg, hogy a fondü-fondue elkészítéshez rengeteg fehérborra és sajtra van szükség, és ezt egy edényben összeolvasztják, majd a száraz kenyeret beletunkolva fogyasztják.

A raklett pedig szintén melegített sajt, de ezt kis tálkában melegítik és főtt krumplira öntik. Korábban meleg platnira borították a sajtot és amikor megolvadt akkor kapargászták le az olvadt részeket róla (innen a neve is), ma már csodás gépeket lehet hozzá kapni.

A tegnapi vacsorán a főtt krumpli kétféle volt: az amit én ismerek és egy másik ami kék színű volt. Na persze nem az ételfestéktől, hanem ez is valami svájci változat. Ízre és állagra pedig kb mint a gesztenye (csak talán nem annyira édeskés). Szóval erre öntözgettük az olvadt/pirult sajtot. És lehetett rá szalonnát, hagymát, újhagymát, ananászt piritani. Mellé savanyú uborkát és ecetes zöldségeket tálaltak. Gondolom, hogy a sajt zsírosságát valami elkezdje bontani.

11-en voltunk. A komplett Biblia felvonult: Jeremiáson keresztül, Salomén át, egészen Lukácsig, Meg persze én is (ez csak most jutott eszembe, hogy engem is beleírtak).
És láttam szép lányt. Kedves babaarcú, barnaszemű, dús hajú, igazán szép lányt. Hát nem cseh volt?!? Naná, hogy de. :) Ismét győzött Kelet-európa.
És rengeteg mindenről beszélgettünk: szappanfőzésről, a gleccserek olvadásáról, távoli utazásokról, persze a Mikulásról is. Itt jegyezném meg, hogy ismét gyarapítottam svájci szókincsemet:
Samichlaus vagy Samiklaus = Sankt Nikolaus, magyarul Samiklós :) 

És van itt ezen a környéken egy hagyomány, mely szerint november elsejétől egészen december 6-át követő csütörtökig csattogtatnak egy minden karikásostorok nagyapjával. Szóval egy kb 60-70 cm hosszú rúdra karikával szerelt kb. 4 méter hosszú, sodrott kötélből való ostorral (a kötél a karikánál olyan alkarnyi vastag, majd onnan vékonyodik a vége felé). Ezt két kézzel megmarkolva, nagyjából derékból beledőlve pattogtatják, olyan hangosan, hogy megsüketülsz. És a gyerekek persze olyan helyeket keresnek, ahol még a visszhang is rásegít a dologra. Vendéglátóm fia Moric nagyon ügyes volt kiskorában ebben a mutatványban, úgyhogy vacsora után levonultunk az utcára és kb megsüketültünk, de nagyon izgi volt.
És mindezt ezért csinálják, hogy a Lenzburgi várban tanyázó Samichlaus lejöjjön a csütörtöki vásárra és hozzon ajándékot. De akkor minek jön 6-án??? Na mindegy, ezeket a bukfenceket nem szabad egy népi hiedelmen számonkérni. A lényeg a lényeg, hogy egy hónapon keresztül minden este a faluban marha hangosan kell csattogtatni. És ebből van NB1-es liga is. Junior és senior versenyt is tartanak, hogy kinek van nagyobb...
Amikor először csattintott a házban lakó fiú, azt hittem beszakadnak az ablakok, aztán szépen megszokja az ember.

Jó este volt.

Nem lehet vele betelni!

Mézeskalács, mézeskalács, kocka. Ennél szebb környéket keresve sem találhatna az ember. Ja és persze kis patak, tőkésréce, csend, rend, nyugalom...

Petró Dávid csodásan van Szarvas Comb (kívül ropogós, belül rózsaszín), Barna Mártás, Zsemle Gombóc és Ribizli Lekvár társaságában, itt: Hunzenschwil

Később csatlakozott: Sütike és Csoki Hab valamint Jó KV.

Ez egy tegnapi fogás. A végén a G egészen elharapva, szinte nem is hallik.
Ha nem este hallom, akkor rá sem jövök, hogy ez bizony köszöntés:

Guten Abend! - Tenai(g)!

És nem mellesleg Ősz van! Leesett?!?

Ma a Bachstrasse-n bicikliztem be Aarauba. És ezért érdemes volt ma felkelni. Ilyen gyönyörű, hangulatos utcát már rég nem láttam. Az egyik oldalt kis patak fut végig, és tele van az utca hipermodern házakkal, felváltva kis mézeskalácsos, borostyánnal benőtt régi épületekkel. A patakban vadkacsák úsznak (valójában tőkésrécék, de mindegy). És hú, meg há, meg aztaaa... Szóval ma nagyon boldogságos voltam, hogy egy ilyen gyönyörű helyet ismerhettem meg. Amúgy a patak pedig átszeli Aarau óvárosát és végül az Aare folyóba ömlik.

De természetesen az!!!

Nem kell megijedni!

A helyi csapat gyakorlatozott a szemben lévő parasztháznál.

Gondolom, hogy örülhettek a földszinten lakó kisgyerekes családok!

Megyek haza! Először szeptember vége óta. Már nagyon vártam. 10kor indul a vonatom.

Persze visszafelé nincs majd csatlakozásom, úgyhogy mikor éjfélkor majd visszaérek, akkor még bringázhatok egy falunyit haza. Ilyen az élet.

De ma "minden szupi-szuper"! Megyek haza! 

Petőfi Sándor:
Itt van az ősz, itt van ujra

Itt van az ősz, itt van ujra,
S szép, mint mindig, énnekem.
Tudja isten, hogy mi okból
Szeretem? de szeretem.

Kiülök a dombtetőre,
Innen nézek szerteszét,
S hallgatom a fák lehulló
Levelének lágy neszét.

Mosolyogva néz a földre
A szelíd nap sugara,
Mint elalvó gyermekére
Néz a szerető anya.

És valóban ősszel a föld
Csak elalszik, nem hal meg;
Szeméből is látszik, hogy csak
Álmos ő, de nem beteg.

Levetette szép ruháit,
Csendesen levetkezett;
Majd felöltözik, ha virrad
Reggele, a kikelet.

Aludjál hát, szép természet,
Csak aludjál reggelig,
S álmodj olyakat, amikben
Legnagyobb kedved telik.

Én ujjam hegyével halkan
Lantomat megpenditem,
Altató dalod gyanánt zeng
Méla csendes énekem. –

Kedvesem, te űlj le mellém,
Űlj itt addig szótlanúl,
Míg dalom, mint tó fölött a
Suttogó szél, elvonúl.

Ha megcsókolsz, ajkaimra
Ajkadat szép lassan tedd,
Föl ne keltsük álmából a
Szendergő természetet.

(Erdőd, 1848. november)

A vörös tölgy barnáját imádom.

Szerdánként közös ebédelés van bent a műhelyben. 4en főzünk felváltva egymásnak. A műhelyvezető fiú nagyon tudományos munkatárs és mindent tud (ami nagyon bosszantó - vettem egy tollhegyet, hogy kalligrafáljak magamnak, kértem tőle tintát, erre reggel megkérdezte, hogy mit írtam, és elmesélte, hogy ő leírt egyszer egy egész könyvet és illuminálta is. Menj te a búsba, gondoltam magamban.), szóval főzni is tudományosan főz. De legalább finomat. Cukkni volt lerakva, sajtos-tojással leöntve, szalonna darabkákkal megszórva, megsütve. De ezt németes precízséggel, pont akkorára felvágva, pont annyi ideig, pont akkora hőfokon, stb, stb...
A jövő heti soros én vagyok. Azt hiszem végül is rakottkáposztát csinálok. Eljött velem egy jó kis vecsési savanyúkáposzta, azt feláldozom a nemzet oltárán.

De ami nagyon durva, az az, hogy készültem. Hoztam magammal mákot!!! Mert, hogy errefelé annyira nem lehet kapni, illetve gyanús ha valaki sokat vesz. :) De arra nem igazán számítottam, hogy a kiflin bukom el a mákosgubát!!! Nincs kifli!!! A hagyományos tejeskifli erre nem kapható. Ki kell találnom valamit.

De ma vigasztalódom!

És megálltam, hogy ne faljam fel forrón, hanem hagyjam kihűlni, hogy szépen lehessen kivenni a tepsiből. Pedig olyan de olyan isteni illata volt, hogy csak na. Meleg, fahéjas-szilvás illatban fürdött a lakás, meg persze én is.

Egy újabb várost ismertem meg, persze csak futtában. És újabb magyarokkal is ismerkedtem. Ágival, Raffaellel és kisfiukkal, Milánnal. Nyolcasban mentünk vasárnap Fribourgba. 
Raffael azt mondta, hogy a Sarine folyó "víz-" illetve sokkal inkább nyelvválasztó, hogy itt már franciául beszélnek. 

De az is igaz, hogy idáig kellett menjek, hogy csinos nőt lássak Svájcban. Ha nem is feltétlen szépet, de csinosat, ízlésesen felöltözöttet. egyszóval stílusosat. A kirakatok is egészen szépek voltak, a város franciásan koszos, nem olyan pedáns, mint a német részeken (ami amúgy nem sokkal különb mint otthon).

3 kisgyerekkel persze nem lehet óriás városnézést tenni, de azért voltunk múzeumban is - Gutenberg nyomdamúzeum - és persze gyerekprogram is volt, meg McDonald's (a sültkrumplit minden gyerek megeszi). 

És nagyon izgalmas volt a Funicular nevezetű siklón leereszkedni az alsóvárosba. Ez állítólag valami vízzel (szennyvízzel) működő sikló/felvonó, ami nagyon büdös. Találtam egy videót róla, nekem sajnos eddigre lemerült a telefonom. Azért a budapesti sikló a várban messze veri! És annak még szaga sincs.