Tegnap estére egy vacsorameghívást kaptam. Az egyik, nagyon kedves kolléganőm hívott meg magukhoz Mikulás-vacsorára. Raklett-raclette volt a vacsora. Aki nem tudná, a svájciaknak két sajtos "nemzeti" ételük van (ha a svájciak esetében lehet nemzetről beszélni, mert biztosan kikérnék maguknak, hogy az egyik vagy másik kantonban ez nem is olyan divatos étel, és ők amúgy is laza államszövetségben élnek... és erről mindig ez jut eszembe: https://www.youtube.com/watch?v=EgY49RCnz-4)
A lényeg, hogy a fondü-fondue elkészítéshez rengeteg fehérborra és sajtra van szükség, és ezt egy edényben összeolvasztják, majd a száraz kenyeret beletunkolva fogyasztják.
A raklett pedig szintén melegített sajt, de ezt kis tálkában melegítik és főtt krumplira öntik. Korábban meleg platnira borították a sajtot és amikor megolvadt akkor kapargászták le az olvadt részeket róla (innen a neve is), ma már csodás gépeket lehet hozzá kapni.
A tegnapi vacsorán a főtt krumpli kétféle volt: az amit én ismerek és egy másik ami kék színű volt. Na persze nem az ételfestéktől, hanem ez is valami svájci változat. Ízre és állagra pedig kb mint a gesztenye (csak talán nem annyira édeskés). Szóval erre öntözgettük az olvadt/pirult sajtot. És lehetett rá szalonnát, hagymát, újhagymát, ananászt piritani. Mellé savanyú uborkát és ecetes zöldségeket tálaltak. Gondolom, hogy a sajt zsírosságát valami elkezdje bontani.
11-en voltunk. A komplett Biblia felvonult: Jeremiáson keresztül, Salomén át, egészen Lukácsig, Meg persze én is (ez csak most jutott eszembe, hogy engem is beleírtak).
És láttam szép lányt. Kedves babaarcú, barnaszemű, dús hajú, igazán szép lányt. Hát nem cseh volt?!? Naná, hogy de. :) Ismét győzött Kelet-európa.
És rengeteg mindenről beszélgettünk: szappanfőzésről, a gleccserek olvadásáról, távoli utazásokról, persze a Mikulásról is. Itt jegyezném meg, hogy ismét gyarapítottam svájci szókincsemet:
Samichlaus vagy Samiklaus = Sankt Nikolaus, magyarul Samiklós :)
És van itt ezen a környéken egy hagyomány, mely szerint november elsejétől egészen december 6-át követő csütörtökig csattogtatnak egy minden karikásostorok nagyapjával. Szóval egy kb 60-70 cm hosszú rúdra karikával szerelt kb. 4 méter hosszú, sodrott kötélből való ostorral (a kötél a karikánál olyan alkarnyi vastag, majd onnan vékonyodik a vége felé). Ezt két kézzel megmarkolva, nagyjából derékból beledőlve pattogtatják, olyan hangosan, hogy megsüketülsz. És a gyerekek persze olyan helyeket keresnek, ahol még a visszhang is rásegít a dologra. Vendéglátóm fia Moric nagyon ügyes volt kiskorában ebben a mutatványban, úgyhogy vacsora után levonultunk az utcára és kb megsüketültünk, de nagyon izgi volt.
És mindezt ezért csinálják, hogy a Lenzburgi várban tanyázó Samichlaus lejöjjön a csütörtöki vásárra és hozzon ajándékot. De akkor minek jön 6-án??? Na mindegy, ezeket a bukfenceket nem szabad egy népi hiedelmen számonkérni. A lényeg a lényeg, hogy egy hónapon keresztül minden este a faluban marha hangosan kell csattogtatni. És ebből van NB1-es liga is. Junior és senior versenyt is tartanak, hogy kinek van nagyobb...
Amikor először csattintott a házban lakó fiú, azt hittem beszakadnak az ablakok, aztán szépen megszokja az ember.
Jó este volt.
