Ahogy nézem, jó egy éve nem írtam semmit.

Pedig sok minden nem történt azóta sem.

A gyerekek megöregedtek, kicsit csak...

Óvoda, iskola halad. Nyelv rendben, barátok vannak, szülinapi zsúrok, különórák, játszótér. Szóval zsufi a programjuk.

Mi, szülők, pedig megvagyunk. Élünk és virulunk. A nagy egymásrautaltságunkban megerősödtünk, jobban is értjük egymást, közelebb is vagyunk egymáshoz. Szerelem meg minden. Fura ám! Így 11 év házasság után lángoló szerelemmel ébredni (persze csak a megfelelő mennyiségű KV elfogyasztása után) a Feleség  mellett. Minden percben vágyakozni utána, lesni a kívánságait (amit persze majdnem lehetetlen teljesíteni). :) Olyan mint teenagerként, amikor azt hittem enyém a világ és ha jól csókolok, akkor minden nő lány bomlik majd utánam (ami állítólag így is volt, csak olyan béna voltam, hogy nem vettem észre).Persze most csak egy nő van akit csókolni kell.

A nyomda is halad a maga útján, a nyáron volt időm kicsit játszani vele. Sok sok izgalmas dolgot rejt. Van mit felfedezni benne. Sok sok tervem van, amit meg szeretnék valósítani. A kis vázlatfüzet (szkecsbúk, mert ma így divatos) már majdnem tele.

Jövőre, veletek, ugyanitt?

Nem, nem, mert még írok. Van még mit mesélnem.