Hazaérve nagyon fel voltunk dobva. Egy új és izgalmas lehetőség lebegett a szemünk előtt. Az enyém előtt mindenképp, Gabi inkább a parával volt elfoglalva.

A szerződésre sem kellett sokat várni, szépen megjött az is.
Csakhogy nem határozott időre, hanem határozatlanra. Pedig nem erről volt szó. Hanem "csak" egy projektmunkáról. Azért ez már biztató.
Aláírtam, visszaküldtem.

Kezdődött a lakáskeresés. Azt tudtuk, hogy nehéz lesz, de hogy ennyire azt nem.
Úgy okoskodtunk, hogy ha tényleg csak projekt, akkor elég lenne nekem egy kicsi lakás és ha átfordul egy évnél hosszabb távú munkába, akkor majd a családnak egy nagyobb. Ezzel lehetne spórolni. Igen ám, de itt nem költözhetsz akármikor - azt szeretik ha április 1-én és október 1-én költöznek az emberek (Aargau kanton). És fél év múlva nem kapok nagyobbat a családnak. Szóval a kezdeti kislakás kutatás után elkezdtünk nagyobbakat keresni. Ugyan bukó a bérlésen, de nem bukó a kaución!
Ahogy olvasgattuk elég reménytelen otthonról, Magyarországról lakást találni, mert legyél itt, legyen tartózkodási engedélyed, legyen munkaszerződésed és legyen betegbiztosításod és akkor szeretnek. Persze egyik sincs meg a másik nélkül. 

A Főnökök itt is teljes mértékig segítőkészek voltak. Amit mi kinéztünk neten, ők elmentek megnézték személyesen, leírták a véleményüket... ...volt olyan lakás amire azt mondta, hogy zajos. A főnökék konkrétan a vasútállomáson laknak. Nem tudom mi lehetett ott annál a lakásnál, ha rosszabb egy vasútállomásnál. 

Végül is 20-25 beadott és elutasított jelentkezés után, Főnöki kezességvállalással!!! sikerült egy lakást bérelni a faluban, nem messze a munkahelytől. 

És most jön a pénz. Pénz, pénz, pénz.

3 havi kaució,+ fél havi lakbér mert hónap közepén vettük ki, 1,5 havi élet kint nekem, 1,5 havi élet otthon a családnak. Ez nagyjából a megugorhatatlan kategória.
A három havi kauciót átvállalta a Főnököm. A maradéknál kerülnek ismét képbe a család és a barátok. Bálint és Nóri segítettek, akiknek volt annyi tőkéje, hogy megfinanszírozzák ezt a 1,5 hónapot. Ezúton is köszönöm neki. Nem lehetek elég hálás. A családi segítség pedig elengedhetetlen egy ilyen, családosként azt gondolom, hogy merész lépésnél.