Nem, nem állomás, hanem álomállás!

Egy német honlapon akadtam rá. Múzeumi munkaerő közvetítő honlap, történészeknek, könyvtárosoknak, levéltárosoknak és restaurátoroknak.
Rendszeres olvasója voltam a lapnak, sok helyre beadtam az önéletrajzom (ahonnan általában válasszal, de elutasítottak).
Azután egyszer az utolsó sorban ott volt egy hirdetés 100%-os (akkor még azt sem tudtam ez mit jelent) restaurátort keresnek Svájcba. A cég neve ismerős volt, a honlap alapján pedig már rögtön tudtam, hogy ismerem. Mármint a honlapjukat. Még évekkel ezelőtt akadtam rá, sok mindent végig- és átnéztem rajta. Szóval "ismertem" a céget. Gondoltam nagy baj nem lehet ha beadom, max írnak majd, hogy "nem" és kész, mint annyiszor, majd ezt is lenyelem.

Áprilisban jelentkeztem, majd jött is egy levél, hogy későn. Sajna már betöltötték, de aztán mégsem, mert visszalépett akit választottak. Azután kitalálták, hogy 2015-ben talán lesz valami pályázati pénz,amiből esetleg felvennének, majd visszatérünk rá. Na kössz! Ezzel ezt is a sutba dobtam. a "majdmeglátjukkal" tele van a padlás.

Azután május elején egy péntek este csörgött a telefonom, +41-es szám, hogy hát - Svájcból beszélek és ha még érdekli az állás, akkor mikor jön ki az interjúra, augusztussal kéne kezdeni.
PUFF! az állam leesett, és persze mindezt németül mondta, én meg csak habogtan, hirtelen köpni-nyelni nem tudtam.

És következett egy hosszú levelezés, melyben szintén egy kiváló barát segített, aki ért is a nyelvükön a szó szoros és átvitt értelmében is. Majd az interjú júniusban.

Nem volt egyszerű. A megszervezése sem. Kb. 1000 km egyedül autóval nem csekély, repülővel már drága. Akkor jött az ötlet, hogy menjünk ketten Feleségemmel kocsival, úgysem voltunk sehol az elmúlt években, legalább lesz 3 szép napunk. Az ajánlatot, miszerint a jobb megismerés végett aludjak a leendő munkaadómnál, így természetesen nem fogadtuk el. Majd barátoknál (megint barátok) alszunk. Aztán persze leleveleztük és végül elfogadtuk az ottalvósbuli lehetőséget, amit nem is bántunk meg, és tényleg jobban megismertük egymást. Fontos lépés volt!

 Az út hosszú volt. Nagyon hosszú. Este barátokhoz érkeztünk Bernbe, hogy tudjunk pihenni és reggel tiszta aggyal menjünk az interjúra. A barátok gyermekein épp a hányó-fosós készült kitörni. Csupa öröm és boldogság az élet ilyenkor.

Reggel indulás, majd egy kis dugó után érkezés. Nagy örömködés, mindenki boldog, kedves mosolyog.
A Főnök gyorsan elmond magáról mindent (csak az elmúlt kb. 40 évet), majd én is hirtelen beszámolok az így már nem is olyan hosszúnak tűnő és mindent egybevetve is csak 15 éves szakmai pályafutásomról. Majd műhelylátogatás. Kézrázogatás, bemutatkozás, névelefeljtés kötelezően azonnal (sose ment, hiába igyekeztem), itt és itt, ez és ez, első szint, földszint, kisszoba, nagy labor... ...amikor a Főnök a Feleségemnek kezdte elmagyarázni a 4 fokozatú levegőszűrő automata működését és, hogy jobban lássa még ki is nyitotta az oldalát, hogy megtekinthesse, na akkor magamban azért röhögtem.

Majd ebéd, ami finom volt. Könnyű és finom. Átadtuk az ajándékokat - de milyen jól tettük, hogy fertőhansági bio szürkemarhakolbit hoztunk. Kiderült ugyanis, hogy már évtizedek óta csak biot esznek.

Utána még egy kis műhelylátogatás, megmutogattam amit én hoztam magammal munkákat. Bólogattak, szerintem tetszettek nekik. Majd következett a bér kérdés. Hoztak egy papírt elmondták mi mi, mit vonnak, mit kell befizetni, milyen adók vannak... ...korrekt.

És javasolták, hogy most menjünk el sétálni. Ketten. Mostanra már biztos zsong a fejünk. És nem tévedtek. Itt már kezdtek összefolyni a dolgok.