Ezen a hétvégén meglátogattam Melindáékat, akikkel nagyon kellemes időt töltöttem el.
Bernben szombaton piacoztunk, művészellátóztunk, majd estefelé kirándultunk is.
Legnagyobb meglepetésemre a vacsora csirke volt. Ami fura, lévén Melinda vegetáriánus, ám a gyerekek miatt egy héten egyszer főznek valami húsosat. Persze Melinda nem eszik belőle. Viszont a salátáik nagyon finomak. Ezer féle salátát ismer, én meg nagyjából leragadtam a fejes és a jég kettősnél. Ha nagyon összeszedem magam, akkor eszembe jut még a rukkola, meg a madárbegy saláta is amit bele lehet tenni egy ilyen kompozícióba, de álmomban sem gondoltam volna, hogy a piacon egy 20 méter hosszú pulton árulják a különböző leveleket. Egy kecskét ez nyilván felvillanyozott volna. Engem is, ha hazai hentespult lett volna, de sajna nem az volt.
De a tésztához frissen készített pesztónak sincs párja. 
A délutáni, erdei gyerekfárasztó túra pedig Attila gombászszenvedélye miatt igazán vidámra sikeredett. Vicces egy 5 évestől hallgatni ahogy kioktatja az anyukáját, hogy melyik gombának mi a magyar neve, mert az anyukája nem jól fordítja németből. És leszüreteltük a málna maradékát az erdőben (ez látható a képen: Melinda, Attila és Félix). És a mesegomba! Amire Attila azt mondta, hogy én nem győztem, mert nem ehető gombát találtam, és az győz aki ehetőt talál. Ő persze talált. Valami vargányaszerűt.
Megismertem a madársóska nevű növényt, ami a lóherére hasonlít (másik neve szerecsenhere-nem túl bizalomgerjesztő), és a gyerekek szó szerint lelegelték. Gondoltam magamban -Így könnyű! - kihajtja a rétre a kölköket, nem is kell nekik vacsit adni.
A gyerekfárasztó túra nagyon jól sikerült, mert én már 9 körül ásítoztam. Azt hiszem kimerültem. De megint felébredtem hajnal 3kor. De erről majd máskor.