Mindent egybevetve nagy bátorság kell külföldön munkát vállalni (és most nem azt értem ezalatt, hogy magyar brigádban téglát rakunk Középnémetországban). Egyedül egy idegen országban, idegen emberek között, más munkamorál, Svájcban mondjuk jelentősen más bürokratikus körülmények (értsd ez alatt TB, tartózkodási engedély, jogsi átváltás). És az sem baj ha az elején már jól beszéli az ember a nyelvet, vagy olyan jó barátja van, mint nekem, aki segít a kusza német szövegekben eligazodni.

Aztán, ahogy információt gyűjt az ember, kiderül ám, hogy nagyon sok mindenki "éppen" kint él. Bécsi barátaink kutatói ösztöndíjjal, egyik legjobb barátom nővére Kata, már évek óta, hallgatók az AMIból, volt kolléga rokonai, ügyfél lánya,...
Katától rengeteg segítséget kaptunk. Nagyokat és kicsiket egyaránt. Pl., hogy hol érdemes költözésre-tömött kocsival a határon átmenni, hogy ne szedjenek ki a sorból és ne legyen teljes körű vizsgálat.

Én azt hiszem nagyon bátor voltam addig, amíg csak küldözgetni kellett az önéletrajzokat. Nagyjából tét nélkül, az elmúlt 2 éveben legalább 50 külföldi állásra adtam be pályázatot Ausztriától Ausztrálián át, Quatartól Kanadáig. Gépi/ipari könyvkötőtől egészen az Állományvédelmi osztályvezetőig. Lévén az angolt jobban beszélem mint a németet, sok pályázatom volt Angliába, sajnos sikertelenül. A mai napig nem tudom megmondani miért... ...talán mert itthonról pályáztam.
A bátorságom azonban rögtön elszállt amikor visszajelzés érkezett (Linz, Egyiptom, Mattersburg, Svájc). De aztán összeszedtem magam. És lám bejött. Volt értelme. Még sokat kell tanulnom, sokat kell dolgoznom azért, hogy boldoguljunk itt, nem véletlen a többesszám, de igyekszem.

Aki belevágna, annak a következőket tudom tanácsolni:
1. Légy a legjobb a szakmádban (de legalább is törekedj rá), 
2. Beszélj nyelvet. Ennél csupán a szakmai elhivatottság a fontosabb.
3. Ne add fel 50, 100 elutasított pályázat után se! (én 2008 óta kerestem külföldön munkát, több-kevesebb lelkesedéssel)
4. Próbálj meg az EUban találni, egyszerűsíti a helyzetet.
5. Nem árt a biztos családi háttér.
6. Legyen pénzed, vagy valaki aki kölcsön tud adni. Jó, ha az első 2 havi költséged megvan, még akkor is, ha úgy mész ki, hogy van állásod és lesz fizetésed!
7. És ha egyedül mész és nem családdal, akkor szeress egyedül lenni! Itt Svájcban pl. nagyon lehet egyedül lenni, senki nem zavar meg benne.
8. Igyekezz jó Főnököt kifogni!

Számomra egy fontos dolog volt: szakmában maradni! Ez persze igen tág, lévén sok szakmám van, vagy legalább is szerteágazó, de sosem volt célom téglát rakni, banánt szedni, poggyászt rakodni. A blog címe sem véletlen "Folytassuk tovább...". Én nem másba fogni, vagy újrakezdeni jöttem ide. Folytatni azt amit elkezdtem nagyjából 15 éve. Rengeteg időt és energiát tettem magamba ahhoz, hogy ezt eldobjam, vagy feladjam. Dolgozni jöttem ide, végezni azt amihez értek, amiben jó vagyok. Szerencsém is van. Nem is kicsi. De ezért a szerencséért éveket harcoltam, éveket küzdöttem végig és buktam bele sok mindenbe.

Most úgy érzem megérte.

(és a munkáról még nem is írtam, pedig talán azzal kellett volna kezdenem)