Sok sok kudarc és szakmai visszalépés, sikertelenség jellemezte az elmúlt éveket. Ebből következett egy szép kis depressziós időszak, amiből segítséggel sikerült kilábalnom.
De ez alatt az idő alatt sem adtam fel a reményt, hogy egyszer sikerül külföldi szakmai tapasztalatot szereznem.

Az első, ahol már nem csak befogadták az önéletrajzot, hanem már beszélgetni is sikerült a tulajjal az Angliában egy kézi könyvkötő cég volt vagy 3 évvel ezelőtt. Sajnos nem fizettek volna annyit, hogy teljes családdal biztos megélhetést biztosítson.

A második 2013 tele (február) volt, amikor próbamunkára utaztam Linzbe, egy nyomda kötészetébe, ipari könyvkötőnek. Itt le is dolgoztam 3 napot, minden klappolt volna, de szintén a pénzen bukott el a dolog, nem beszélve arról, hogy szakmailag azért visszalépés lett volna.

A harmadik, a NAGY lehetőség Egyiptomban az új Nemzeti Múzeum raktárának kialakítása lett volna, számítógépes rendszerestül, állományvédelmestül. Ez egy igen testhezálló feladat lett volna, ahol bekerültem a shortlistbe. Az arab megvilágosodás azonban olyan bizonytalan helyzetbe hozta a térséget, hogy bár én már azonnal repültem volna, a család nagyon ellene volt a dolognak.

Hazai sikernek indult egy dobozgyártó üzem átvétele, áttelepítése és működtetése, amibe sok energiát fektettem, de sajnos mindhiába.

És persze a tanítás, amit mindig hajszoltam. De sajnos csak futok utána...

Mindeközben persze meló hegyek - itthon, a rendes állás mellett a rengeteg maszek munka, hogy valahogy a felszínen maradjunk, szakmai sikertelenségek, bukott pályázatok, soványodó ügyfélkör. Közben legyek jó férj, szerető apa és természetesen nem ér lelkileg nyomorultul lenni sem. Ez persze nem működik hosszútávon.

Hiszem, hogy segítség nélkül nem lehet egy ilyen helyzetből, akár csak az egyik részéből kikeveredni. Szerencsémre megismertem Tamást, aki volt olyan kedves és kihúzott legalább a lelki nyomorból, hogy azután neki lehessen állni a többi felszámolásának.

De hogy miként azt majd holnap folytatom.